Mivel jelen írás szélesebb nyilvánosság számára készült, így kitérnék olyan részletekre is, amelyek sokak számára ismertek, de sok olyan ember akad, aki szándékosan el sem olvassa a hasonló, felvilágosító, és cselekvésre buzdító felhívásokat, mert összeesküvés-elméletnek, légbõl kapott valótlanságnak minõsítve, szinte gondolkodás nélkül átlép rajta. Egyesek, pedig gyakorta arra hivatkoznak, hogy tehetetlenek az elnyomó hatalom népirtási tevékenysége ellen!
Tegye, ha lelkiismeret furdalás nélkül képes mérgezett ételt letenni gyermekei, szülei, testvérei, rokonai, barátai elé az asztalra. Az ismeretlen honfitársakat nem említem meg, mert a közönyösség tipikus álarca a személytelenség.
Valamennyien tudjuk, hogy Magyarországon népbetegségként emlegetik a szív -és érrendszeri betegségeket, és elsõdleges halálokként a szívinfarktus, agyvérzés és tüdõembólia szerepel. Az európai átlagnál 10 évvel alacsonyabb átlagéletkort a magyarok étkezési szokásaival, a sós, zsíros ételek fogyasztásával, illetve a mozgáshiányos életmóddal indokolják, amely ellen sajátos, törvénytelen, embertelen és nem csak a magyarországi, de a nemzetközi jogba is ütközõ módon biztosítanak "szabad utat"!
A boltokban, áruházláncokban a polcokat vizsgálva, több só típus is a kezünkbe akadhat. A zsidó vallású népesség számára gyártott és csomagolt "kóser" só kivételével, egyik sem felel meg sem az MSZ 01-10007-82-es magyar szabványnak, sem az európai Élelmiszer Adalékanyagok Kódex Bizottsága általi CX STAN 150-1985, Rev. 1-1997, Amend. 1-1999, Amend. 2-2001, Amend. 3-2006-os elõírásainak, amelyek az étkezési só Nátrium-klorid tartalmát "legalább" 97%-ban határozza meg! Az Élelmiszer Adalékanyagok Kódex Bizottsága 42. ülését 2010-ben, Kínában, Pekingben tartotta, Magyarország képviseletében a FVM, Élelmiszerlánc Elemzési Fõosztály részérõl Kelemen Gábor, fõtanácsos részvételével.
Sokan nem ismerik a kálium-klorid élettani hatásait, mivel a nátriumszegény sókat reklámozzák minden TV csatornán, de Schobert Norbi honlapján, vagy az izraeli érdekeltség által megvásárolt Horváth Rozi "védjegy" alatt is, ezért magyarázatot kell adnunk a kálium-kloridos, "nátriumszegény sók" élettani hatásairól: Kálium-klorid
Egyúttal kiemelném azok számára, akik nem rendelkeznek internetes elérhetõséggel, vagy kinyomtatva kapják meg a felhívást, hogy milyen tájékoztatást ad a kálium-kloridról a
Wikipédia:
"Gyógyászati felhasználása:
A kálium-kloridot pszichiáterek a mániás depresszió kezelésére is használják. Rendszeres adagolása, mondhatni, megszünteti az érzelmeket és a depresszió kezelhetõ. Hátulütõje az, hogy rendszeres adagolása érzelemhiányos állapotot idézhet elõ, így nem javasolják a konyhasó, azaz a nátrium-klorid helyettesítésére. Ezért nem is vezették be a konyhasó leváltását kálium-kloridra, mivel pszichiáterek javasolták az ötlet elvetését. Néhány termékben nagyon kis mennyiségben megtalálható, például sókeverékekben, káliumbevitel céljából."
A lakosság mérgezése két generáció óta tart. A fenti idézetben szerepelõ "nagyon kis" kálium-klorid mennyiség a legtöbb forgalomban lévõ étkezési sóban 40%, vagyis egy kilógramban 40 deka! Sokak nem értik, miért közömbösek az egymás szomszédságában élõk. Miért fordulhat elõ, hogy közvetlen szomszédok is alig ismerik egymást, pedig hosszú évekig éltek a két emelettel feljebb, vagy három házzal odébb lakó mellett?
Miért válik rideggé, távolságtartóvá, összefogás-hiányossá az emberek zöme?
A válasz nem csak a rohanó életben, a szakadatlan futkosásban, a létért folytatott küzdelem, idõhiányos, elidegenítõ hatásában rejlik.
A napi átlagos 15 gramm sóbevitelbõl, átlagosan, mintegy 6 gramm, kálium-klorid! Aki már vásárolt gyógyszertárban laboratóriumi tisztaságú nátrium-kloridot, vagyis tiszta konyhasót, tudja, hogy eleinte elsózza a rutinszerûen adagolt sóval ételeit, mert a NaCl "sósabb", ízesebb, és nincs maró mellékhatása!
Felvetõdik a kérdés, miért kell egyáltalán sót fogyasztani, mikor a média a só-mentes, vagy minimális sómennyiség használatát ajánlja az egészséges életmódhoz?
A válasz az ember és a legtöbb állat fiziológiájában keresendõ! A vérben, ami a szervezet oxigén, tápanyag -és salakanyagok szállításáért felelõs, a kálium-klorid és a nátrium-klorid aránya 1:30. Ugyanennyi, némi helyi eltéréssel, a világtengerekben lévõ kálium-klorid és a nátrium-klorid arány is, lévén ezek együttesen alkotják a földi élet bölcsõjét! Szintén ilyen arányban kevert oldatot kapunk a kórházban, élettani sóoldatként infúzióban a kiszáradás ellen, ha megbetegszünk! Ez utóbbi oldatot Ringer-oldatként is emlegetik, és ezzel kapcsolatban idéznék Tejfalussy András, 2006. X. 19-i keltezésû, a Strasbourgi Nemzetközi Emberi Jogi Bíróságon tett feljelentésébõl:
"Orvosoknak tudatosan tanítják a káliumot olyan mértékben túladagoló "napi kálium dózisok" infúzióval beadagolását, mely az infúzió felgyorsítása esetén a kálium túladagolásnak a vesemûködést csökkentõ, mérgezõ hatása miatt, szívleállító hatású. Ezúton a "tanítás szabadságának" "az alkotmányos jogára" hivatkozva, bárkinek büntetlenül beadható a gyilkos káliumdózis a kórházakban. Így gyilkolt egy poznani kórházi ápoló is, s a hazai ápolónõ is (a"Fekete Angyal"). Csak azért kerülhettek büntetõbíróság elé, mert Poznanban az EKG-n megmaradt a bizonyító diagram arról, hogy mindig az ápoló ügyeletei alatt történt mérgezõ kálium túladagolás miatti szívmegállás, s azért, mert a hazai ápolónõ dicsekedett azzal, hogy sorozatosan, sikeresen gyilkolt kálium túladagolással. "
Link
"A sejtek közötti kapcsolatot szervezetünkben a vérelektrolit biztosítja. A nátrium-, kálium- és klorid ion kényes egyensúlya biztosítja, hogy ez a kapcsolat megfelelõen mûködjön. Bármilyen zavar súlyos következményekkel jár az egyénre nézve. Számos betegség kiváltó oka lehet ez is, köztük a két legelterjedtebb a csontritkulás, és a rák, de férfiak nemzõképességét is rontja.
Az ókorban desztilláltvíz ivással és hozzá sóskenyér evéssel gyógyítottak számos betegséget, mert megfigyelték, hogy valójában ezek hiánya okozza a legtöbb betegséget.
Az emberi test sótartalmának 27 %-a a csontokban, kristályos formában tárolódik. Ez szerepet játszik a csontok keménységében, tehát a sóhiány is felelõs lehet a csontritkulás kifejlõdéséért. A csont sótartalmát csak a vér létfontosságú normális szintjének biztosítása miatt használja a szervezet. Az alacsony sófogyasztás a sejt elsavasodásához járul hozzá. Az erõs savas közegben a sejt károsíthatja a DNS szerkezetét, és rákos megbetegedéshez vezethet. Kísérleti mérések megmutatták, hogy számos rákos betegnél alacsony sószintet mértek a testben.
Az infúziós Ringer-oldat alkotóelemeinek összetétele a szív igényeinek legjobban felelnek meg."
(Forrás: Dr. Boksay Zoltán - Dr. Csákvári Béla - Dr. Kónya Józsefné: Kémia III. osztály, Gimnáziumi tankönyv)
A kálium-klorid a talajban sem kívánatos, mert: "A talaj magasabb káliumszintje más mikroelemek felvételét is akadályozza, például a légzés szempontjából fontos vas, vagy a már említett nitrátok lebontásához szükséges molibdén, mangán és cink felvételét. Ha ezek a mikroelemek ott vannak a szervezetben, akkor a nitrátokat ammóniákra bontják, és az távozik a szervezetbõl. Ha hiányoznak, akkor ez a szintézis nem megy végbe, csak nitridek vagy egyéb nitrogénszármazékok, például nitrózaminok keletkeznek, s mivel ezek karcinogén anyagok, betegségeket idéznek elõ.
A (kálium a) talajban lévõ kalcium a cink felvételének blokkolásával a gazdasági állatok reprodukcióját is veszélyezteti.
De más mezõgazdasági szempontból káros jelenség is visszavezethetõ a kálium túlzott jelenlétére a talajban.
Mivel a kálium nem engedi meg, hogy a növény elegendõ kalciumhoz jusson, ezzel tönkreteszi a sejtfalat és emiatt növekszik a növények érzékenysége. A sejteket könnyen megtámadják a mikroorganizmusok, egyéb kórokozók, s mivel a laza sejtszerkezet elõsegíti a szabad aminosavak felvételét - amelyek a mikroorganizmusokat táplálják - így azok elszaporodnak, a növényeken betegségek jelennek meg."
A kereskedelemben kapható sótermékek csomagolásán már csak elvétve lehet "MSZ" (Magyar Szabvány) jelölést találni. Ha van, akkor is csak annyi, hogy "MSZ", de ez sem jellemzõ!
Az alábbiakban néhány termék képe látható, de bõvebben itt lehet tájékozódni:
Link
Milyen következményei vannak a kálium-klorid mérgezésnek?
Szív és keringési problémák, magas vérnyomás, asztma, csontritkulás, érszûkület, fokozott trombózis, és infarktus veszély, anyagcserezavarok, de csökkenti a nemzõképességet is.
A kálium egy egyébként létfontosságú anyag, a vérben 3,5-5 mmol/liter -nek kell lenni belõle, azonban az egyensúlya annyira kényes, hogy 7 mmol/l-nél már megáll a szív!
Az orvosi biokémiából ismert Donnan egyensúly azt írja le, hogy a vérben 5 mmol/l káliumnak kell lenni. Az emberi szervezet számára létfontosságú anyagok egyensúlyának fenntartásához egy anyagból ugyanannyit kell fogyasztani, mint amennyi természetes úton távozik! Átlagos embernél, napi 2 liter folyadékfogyasztást és ennek megfelelõen 2 liter folyadékürítést vegyünk alapul. A folyadékürítés nem csak vizeletürítést jelent, de ha a folyadékvesztés többi módját is részleteznénk, az sem módosítana sokat a végeredményen.
A vizelet, mint szûrlet, a vérbõl választódik ki. Ideális esetben, ha a szervezetnek nem kell azért dolgoznia, hogy káliumot tartson vissza, vagy felesleges káliumtól szabaduljon meg, akkor a kiválasztott vizeletben ugyanannyi kálium van, mint a vérben, tehát 5 mmol/l. Ha ennyi ürül, akkor az egyensúly fenntartásához ugyanannyit kell fogyasztani, tehát 5 mmol/l-t. Ez napi 2 liter esetén napi 10 mmol káliumfogyasztást jelent. A kálium relatív atomtömege 39,1. 39,1x10=391 mg. Tehát ideális esetben, napi 2 liter folyadékfogyasztást alapul véve, a napi ideális káliumfogyasztás 391 mg, vagyis 0,39 gramm! Ha kevesebb folyadékot iszunk, akkor kevesebb káliumra van szükségünk!
Jól látható, hogy a betegséggyártók, az egészséges káliumfogyasztáshoz képest 10 - 20 szoros mennyiséget tüntetnek fel egészségesnek, és ennyit javasolnak (merõ jóindulatból).
Aki eddig nem látott tisztán sóügyekben, elolvashatja, hogy a Talmud (zsidó törvénykönyv) egészségjavítóként, gyógyszerként is ajánlja a desztillált víz ivást, és a több, tiszta konyhasó (sós kenyér) evést 83 betegség ellen. Lásd: Talmud. 93 b. lap és Baba m. 107 b. alatt is. Elõírja, hogy zsidók csak tiszta desztillált vizet használjanak ivóvízként, mások viszont csak szennyezettet ihassanak. Lásd Talmud. Taanith. 10 a. lap. Vagyis nem a desztillált víz káros, hanem esetleg a desztillált ivóvíz hiánya és a konyhasó hiányos étkezés. Természetesen errõl korszerû tudományos mérések adatai is rendelkezésre állnak.
A WHO is tökéletes ivóvízként ajánlja a desztillált vizet, tehát az Európai Uniós szabályok megsértése is, ha a hivatalos média a tiszta desztillált lágy ivóvizet ártalmasabbnak híreszteli, mint a kemény ásványvizeket és a mérgeket és vírusokat is tartalmazó vezetékes ivóvizet, s a konyhasó-használat hiánya és a káliummal dúsított ételek miatti valóban életveszélyes betegségeket ráfogja a tiszta víz nem létezõ mérgezõ hatására.
Mindezek konkrét mérési bizonyítékai is megtekinthetõk a Link internetes honlapon.
Jogosan felmerülõ kérdés honfitársaink részérõl, hogy hol, és hogyan tudjuk beszerezni a szükségleteinknek megfelelõ mennyiségû, nem mérgezõ, vagyis jó minõségû sómennyiséget, és hogyan tudunk megbizonyosodni arról, hogy valóban olyan összetételû, mint ami a szabványnak, és az élettanilag optimális kritériumoknak is megfelel.
Tejfalussy Úr 1996. március 29-én átadott bejelentõ levelére a TECHNOLÓGIAPOLITIKAI FÕSZTÁLY-tól Dányi István válasza az volt, hogy "feljelentés az IKM-hez nem érkezett be"! De erre a sorsra jutott több száz hasonló próbálkozás is azóta, mivel mindig akad olyan "neves orvosi szagértõ", akinek a "szakmai tekintélyére" hivatkozva megindokolják, hogy az egész világon mérgezõnek tartott, és bizonyítottan mérgezõ "sókeverékek" a "magyaroknak" nem ártanak!
Jó, vagy kiváló minõségû sót, csak külföldrõl lehet beszerezni, mivel Magyarországon nem bányásznak sót! Itt csak csomagolják, de Salamon Berkowitz, nyírtasi csomagolóüzeme nem túl bizalomgerjesztõ, vagy jó "ajánlólevél", bár a "kóser" sót valószínûleg ott csomagolják, és onnan osztják el, "hitsorsos barátaiknak". Kormányszintû intézkedésekre pedig, nem lehet számítani, mivel az ENSZ 2050-ig tervezõ, 2010. szeptemberi jelentése, nem csak a károsanyag kibocsátás 50%-os csökkentését írta elõ, hanem a világ össznépességének 50%-os csökkentését is! A 2010-es jelentés
Az egyéni beszerzések nem oldják meg a kollektív problémát, mivel az élelmiszer feldolgozókban dolgozók, ismerve az alapanyagokat, megelégszenek azzal, ha ismerik a só összetételét, és egészségkárosító hatásait, ezért családjukkal, rokonaikkal, barátaikkal nem etetik meg! DE!
Õk is kénytelenek megenni, az ugyanazzal a sóval készült kenyeret, készételeket, konzerveket, és húskészítményeket, amelyeknek a gyártási folyamatát nem ismerik, ezzel mérgezve akár saját gyermekeiket is! De melyik szülõ adna mérgezõ ételt a gyermekének, ha tudja, hogy mérgezõ? És melyik szülõ tûri el, ha mások akarják megmérgezni az Õ, vagy ismerõsei gyermekét, ha tudja, hogy a másik szülõ is mellé áll? Ki merné ezt megtenni, amikor az emberek azért kénytelenek másokat is védeni, hogy a saját családjuk is védve legyen?
A törvény és egészségellenes kereskedelmi forgalomban étkezési sóként kapható termékekrõl viszonylag egyszerûen megállapítható, hogy milyen arányban tartalmaznak kálium-kloridot.
Tegyünk a hûtõszekrénybe egy üveg csapvizet. Jól mûködõ hûtõgép esetén, a víz 4-10 Celsius fokig fog lehûlni, néhány óra alatt. Egy kb. 2 dl-es pohárba töltve, és egy mokkáskanálnyi sót beleszórva, 10-15 mp-es lötykölés után, a pohár alján maradó konyhasónak látszó fehér kristályos üledék, a kálium-klorid. Nem kell kevergetni, mivel a nátrium-klorid ionos térrácsú, és azonnal eloldódik a vízben, amíg a kálium-klorid alkálifém-halogenid, ami valamivel lassabban oldódik el! A valóban konyhasós folyadékot felhasználhatjuk fõzésre, a maradék üledéket pedig célszerû kiönteni (vagy egyéb, egyéni elképzelések szerinti felhasználásra összegyûjteni).
Ettõl sokkal hatékonyabb megoldás, ha megszervezzük a nagyobb mennyiségû erdélyi, bevizsgált minõségû só beszerzését! Ez a feladat, és a csomagok postázása, némi juttatás fejében könnyen megoldható. A postaköltség, és a 3-5 kg só beszerzése így sem fogja meghaladni a 1800-2500,-Ft-os árat, ami kb. féléves szükségletét tudja fedezni egy családnak. Természetesen megkövetelhetjük a pékségek, maszek húsfeldolgozóktól is, hogy ne használjanak mérgezett sót, mivel ugyanezt Õk is elvárhatják a más élelmiszeripari területen dolgozóktól. Ez nem "becsületkassza", és mindig akadnak ügyeskedõk, a termékeik közösen bevizsgáltathatók (részecske scannerrel, 5000,.-Ft-os áron), ami egy sumákoló vállalkozás csõdjét, hiteltelenné válását jelentheti!
A lehetõség adott! Magyarország napi sófelhasználása, a jelenlegi hozzávetõlegesen 100 tonnáról, valódi só esetén 40-50 tonnára eshet, ami csak két kamionnyi!
Ön nyugodt szívvel adna gyermekének, édesanyjának, édesapjának, testvéreinek, rokonainak, barátainak, olyan ételt, amirõl tudja, hogy mérgezõ sóval, adalékanyagokkal készült, esetleg Ön készítette? És ha rendszeres fogyasztás esetén megrövidíti az életét? Ami súlyos egészségkárosodást, betegségeket okoz, és nem "csak" okozhat? Ki szeretné már 40-50 évesen eltemetni szívinfarktusban, látszólag okok nélkül elhunyt gyermekét? Ki szeretné súlyosbítani beteg rokona állapotát mérgezéssel? Aki szeretné, használjon patkánymérget! Gyorsan megtudja, hogy mi járna büntetésként, azoknak a gyilkosoknak, akik hatalmi pozícióból, bérencként ugyanerre vetemednek!
Mi gyermekek, szülõk, testvérek, barátok, nem kell, hogy ezt tegyük!
/Tulok/
